Kossuth Lajos (1802-1894)

Ügyvéd, újságíró, politikus. Nemesi értelmiségi családból származott, jogi tanulmányai után Zemplénben vett részt a közéletben, tagja a zempléni liebrálisokat szervező sátoraljaújhelyi kaszinónak. A rendszeres bizottsági munkálatok megyei tárgyalása során a sajtószabadság ügyében képviselt álláspontjával hívta fel magára a figyelmet. Az 1832-1836-os országgyűlésen távollevő főrendek tudósítójaként vesz részt, és szerkeszti kéziratos Országgyűlési Tudósításait, amelyek a reformeszmék terjesztésének és a reformellenzéki politika nyilvánosságának a harmincas években (a köztanácskozások mellett) legfontosabb eszközévé váltak. 1836-1837-ben a megyei élet eseményeiről hasonló lapot szerkesztett, s miután tiltásra sem hagyott fel vele, perbe fogták és bebörtönözték. Kiszabadulása után a Pesti Hírlappal megteremti a modern magyar politikai sajtót, de részt vesz a vezérmegye (Pest) politikájának alakításában is, és kulcsszerepet vív ki a reformmozgalom szervezésében. Az Ellenzéki Párt megalakulásában és programadásában már vezető szerepe van. Batthyány Lajos támogatásával 1847-1848-ban Pest megye képviseletében részt vesz az országgyűlésen, a reformellenzék vezére az alsótáblán, s ő irányítja az országgyűlés politikáját az 1848-as forradalom heteiben. Az első felelős minisztériumban a pénzügyi tárcát kapja. A szeptemberi válság után a népképviseleti országgyűlés a Honvédelmi Bizottmány elnökeként az ő kezébe teszi le a végrehajtó hatalmat. Mint az önvédelmi harc hátterét adó politika fő képviselőjét 1849 tavaszán, a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása után államfővé, kormányzóelnökké választják. A szabadságharc bukása után emigrál, Törökországban dolgozza ki demokratikus alkotmánytervét, Angliában és az Egyesült Államokban agitál a magyar ügy mellett. Itáliában letelepedve készül egy olasz szövetségben megvalósítandó újabb magyar forradalomra, majd a viszonyok változtával megkísérli Deákot és az országgyűlést visszatartani a Habsburg-házzal kötendő kiegyezéstől. 1867 után a dualista közjogi rendszer és a konzervatív irányba forduló magyar liberális politika kérlelhetetlen kritikusaként, a nemzet élő lelkiismereteként éli le hátralevő éveit.